A Zöld Út Természetjárók Egyesülete nyílt gyalogtúrát hirdet 2024. június 16-ára, vasárnapra.

Tájegység (helyszín):

Korponai-erdő

Indulás és utazás:

Körtúra! A gyalogtúra Cseri (Cerovo) kis településének első buszmegállójától, a kiállított ágyú mellől indul 9:00-kor, várható időtartama nagyjából 8,0 óra.

A kiindulópontot autókkal közelítjük meg, Salgótarján Fő teréről 7.15-kor kelünk útra.

KÉREM, HOGY AKI AUTÓVAL TUD JÖNNI, JELEZZE HA VAN MÉG NÁLA HELY!!! (FACEBOOK, E-MAIL)

Javasolt útvonal: Salgótarján – Karancsság – Pösténypusztai határátkelőhely – Zsély (Želovce) – Ebeck (Obeckov) – Csáb (Čebovce) – Csall, elágazó (Čelovce, rázc.) – Cseri (Cerovce) 78,7 km; 1:22 h https://en.mapy.cz/s/dasuraleho

A túravezető telefonszáma:

Leírás:

Egy vérbeli kalandtúrán vehettek részt egy igazán különleges és alig ismert tájon!

A kedvcsináló részeként idézek egy 2022-es facebook bejegyzésemből: „Tavaly már jártunk a Csábrágvár (Hrad Čabraď) környékén. Akkor nagyon megtetszett a kanyargós Litva-patak (Litava) völgye. Úgy gondoltam, hogy érdemes lenne még bejárni egy részét.

El is jött az idő a cselekvésre! Társakat kerestem a túrához és találtam is: meglepően sokat, hetet.

A terv szerint a közeli Cseri (Cerovo) falu azonos nevű várhelye alól kezdjük a túrát. A patak folyásirányát követve érintetlennek tűnő tájon kényelmesen haladva érünk az újabb építésű vár maradványaihoz, közben "kiugorva" két sziklatetőre. Aztán majd a visszautat kiválasztjuk.

A valóságban viszont nem kalkuláltam az útvonal adottságainak és a természet szeszélyességeinek együtthatóival! A laza séta pár méter után kaland- és élménytúrává alakult! Megáradt vízfolyáson kellett átkelnünk. Némely túratársam töretlen optimizmussal másik átjáró után nézett, de aztán ők is beletörődtek a sorsukba: itt bizony mezítlábas átkelés lesz! Szerencsére ebben mindenki partner volt, - semmi kényeskedés! A nyelvöltés és a kivégzésemre tett utalásokat viccként értékeltem...

Aki nem vette fel úja lábbelijét, hát... ő járt jól. Bizony, további utunkon még tizenháromszor keltünk át a köves aljú, sodró vizű Litván. A spontanilitás varázsának köszönhetően fergetegesen vidám, mezítlábas gyaloglás várt ránk. Minden percét élveztük. A patak hűsét, a rétek puha napmelengette pázsitját, a közelünkben neszező vadak jelenlétét. (A patak köveit azért nem annyira.)

Csak akkor húztunk bakancsot, mikor a sziklákra invitáltam hű követőimet. Nem volt egyszerű a meredek parton felkapaszkodni, a páratartalom elképesztően nyomasztó volt. De végül minden nehézséget megért a csodálatos és különleges panoráma, főleg a már tavaly is felfedezett kilátópontról.

A völgyben nem várt élményt jelentettek a talajból vascsöveken feltörő forrásvizek. A legattraktívabb az öntvénykáddal kombinált kifolyó volt! Aki nem szereti az ázalgást, annak odébb egy zuhannyal egybekötött forrás állt rendelkezésre!

Csábrágváralja porladó házromjai között megnéztük a Koháry család kápolnáját. Még állja az idő vasfogának harapásait...

A várban továbbra is folyik az állagmegóvás, kisebb-nagyobb sikerrel. Még romjaiban is impozáns látványt nyújt! Rengeteg terem és falrész van még törmelékek alatt, talán egyszer sikerül feltárni. Titokban reménykedem, itt elmarad a korhűtlen "felújítás", mint ahogyan az jó pár magyarországi várban már sajnos megtörtént. Bőven elég, ha nem pusztulnak tovább a falak és megmarad a várromokra oly jellemző történelmi hangulat.

Szusszantunk egyet...”

Mostani terveim szerint változtattam az útvonalon és annak irányán, egy körtúrát teszünk Cseri falvából. Nagyrészt jelzetlen földutakon, néha csupán a vadak ösvényeit követve fogjuk járni a vidéket.

Utunk első részén bekukkantunk egy kis halastóhoz, majd 2,5 km után felkeresünk egy a várra néző kilátópontot. Innen egy patakmederhez ereszkedünk, itt lesz az első átkelés a több mint egy tucatnyiból. Meredek hegyoldalon vágunk neki a Kovácsoknak elnevezett gerincek. magassága épphogy 400 méter, de többnek fog tűnni. Jó félórás gyaloglás után elérjük a sziklatornyot. Ne keresd a térképeken, ez sincs rajta, mint még számtalan szebbnél szebb érdekesség! Megpihenünk, gyönyörködünk a kilátásban. Óvatosan learaszolunk a szép formavilággal megáldott szikla alá, a Selmecy-barlanghoz. Itt olvashatunk egy latin nyelvű feliratot a pénz hatalmáról és az ember békességéről. Még mindig mélyen lesz alattunk a patak, de nem messze, - óvatosan ereszkedünk, egymást segítve! Átkelünk. Akinek kedve támad, a közeli forrásnál akár zuhanyozhat is! Ez nem vicc, tényleg van ilyen lehetőség!

Hamarosan egy hajdani kis falvacska robosztus méretű kápolnájához érünk. Csábrágváralján a Koháry Ferenc által építtetett kegyhely még mindig dacol az enyészettel szemben, érdemes volna felújítani.

Innen már szemet vetünk a fölénk magasodó várra, neki is veselkedünk az évszázados falakhoz vezető útnak. A meredek sziklafalakon trónoló Csábrágvár romjait egy hídon átkelve közelítjük meg. A feltehetően a 14. század elején épült kalandos sorsú erősséget 1812-ben érte el a végzet. Tulajdonosa - mivel már évekkel előtte elhagyta - úgy döntött, hogy felgyújtja. Az ódon falak közti séta élményét fokozza az innét elénk tárulkozó pazar kilátás.

Ha kinézelődtük magunkat, visszafordulunk a Litva-patak titokzatos völgyébe. A folyásiránnyal szemben haladunk, a hegyeket hatalmas kanyarokkal kerülgető patak mentén. De bizony kényelmes pázsitos utunkat olykor-olykor keresztezi ez a zabolátlan vízfolyás! Ha jól emlékszem, tizenháromszor fogunk rajta átkelni! De számoljunk együtt… Na meg számoljuk a kiépített forrásokat is, melyeket térkép sem jelez! A zuhannyal kiegészített mellett felfedezhetünk fürdőkáddal ellátott, és egyéb furfangokkal felszerelt vízfakadást is. Hajdan nyüzsgő élet lehetett itt a meredek hegyoldalakkal ölelt patakvölgyben, erre utal az egyik oldalsó vízfolyásnál a „Stará huta”, magyarul Öreghuta elnevezés is.

Bő öt kilométert lejárva érkezünk meg a Cseri felé vezető aszfaltúthoz. Itt tornyosult egykor Litva vára. A romokhoz most biztosan nem megyünk fel, megközelítése ebből az irányból még gyakorlott túrázóknak is kihívást jelent. A Pusztavár-hegy É-i végében állt erődöt 1276-ban említik először. A vár hamar, már az 1320-as években elpusztult és lassan feledésbe merült, benőtte az erdő. Helyette épült később az új Litva vára, amit aztán Csábrágnak neveztek el.  Érdekesség, hogy a várhelyet 2002-ben azonosították először, előtte történelmét összemosták Csábrággal.

Szó szerint válaszút előtt állunk: vagy a műúton gyalogolunk fel a kiindulópontra a faluba, vagy egy erdős-mezős panorámaúton, ami két kilométerrel hosszabb. Majd a csapat ott eldönti, de mindenesetre én sejtem…

Remélem szép időben telik majd napunk, és felejthetetlen élményekkel térünk haza otthonunkba!

Gyertek minél többen, szeretettel várlak Titeket!

A túra a közepes nehézségi szintű, de csak gyakorlott túrázóknak ajánlott. Egy pár meredek fel- és lejtmenet és sok patak-átkelés tarkítja az útvonalat!

Ajánlott felszerelés a túrához: bejáratott túrabakancs, SZANDÁL vagy lábbelire húzható vízálló gumis cipő, időjárásnak megfelelő öltözet, túrabot a bizonytalan léptűeknek, elegendő élelem és folyadék.

A túrán saját felelősségedre veszel részt!

Részvételeddel beleegyezel, hogy az esemény során készült fényképeket az egyesület vezetősége vagy tagjai a ZÚTE népszerűsítésére nyilvánosan felhasználhassák.

Minden felkészült túratársat szeretettel vár Vincze Gábor túravezető!