Tekergés Tarján körül
A Zöld Út Természetjárók Egyesülete a Tarjáni Szabadidősport Klub EFOP-1-8-6-2017-00004 projektje keretében nyílt gyalogtúrát hirdet 2019. október 19-ére, szombatra.
Találkozó a 8.20-kor Salgóbányára induló 11B-s helyi járatú autóbuszon, vagy a túra kiindulópontján 9.00 órakor (a busz érkezésekor).
Mindenkit szeretettel vár Vincze Gábor túravezető!
A túra bemutatása:
A Nógrád megyeszékhelyét körülölelő változatos tájon teszünk egy gyalogtúrát, ahol tanúi leszünk az ember természetre gyakorolt hatásának, melynek ellenére a táj mégis szép és egyedi tudott maradni.
Találkozó a 8.20-kor Salgóbányára induló 11B-s helyi járatú autóbuszon, vagy a túra kiindulópontján 9.00 órakor. Várható célba érkezés 15:00 óra körül.
Tekergésünket Zenthe Ferenc szülőfalujából – a ma már Salgótarjánhoz tartozó – Salgóbányáról indítjuk. A település fölé magasodó várromot vesszük célba, ahonnét aznapi első panorámánk tárul majd elénk, amennyiben az időjárás is segítségünkre lesz ebben. Szerencsés esetben a minket körülvevő középhegységi táj mellett még a Magas-Tátrát is megpillanthatjuk! A völgyváros is innét kacsint ránk először, melyet túránk során még több kilátópontról megszemlélünk.
Átsétálunk következő magaslatunkra, a Kis-Salgó (Boszorkány-kő; Pakópa; Fakó Pál köve) bazaltkúpjára. Ha kedvünk lesz hozzá, akár körbe is sétálhatunk a szikla tövében, ahol a geológiai tanösvény táblái okosítanak ki minket a tanúhegy történetéről.
Meredek ösvényen ereszkedünk le az egykori fogaskerekű kisvasút nyomvonalára. A vasúti töltésen jó fél kilométer után érkezünk a Sipka-szoroshoz. Nevét arról kapta, hogy nagy tél idején a homokkőfalak között, az út felett „sipkaként” állt össze a hó. A Ponyipuszta melletti Kútháznál hagyjuk el a szénszállító vonat nyomvonalát. Hamarosan a következő kilátóponthoz érünk, a Málnáshoz. A Ponyi- és Gedőcz-tetőn szinte lapos, kényelmes sétaúton - főleg bükk és tölgyerdőkben – érünk a Ferenc-telepre. Következő hegyünk ember alkotta, mesterséges! A Kucord-dombra települt az acélgyári salakhegy, a „Brenz”. A hegy 1888-tól 1963-ig „épült”, a gyár fűtőanyag váltásáig. A „meddőhányóról” kitűnő kilátás nyílik a városközpontra és a környező hegyekre.
A hőszolgáltató gázerőműve mellett érjük el a Salgó úti „kisjárdát”, ahol dicső múltra visszatekintő Acélgyár maradványaira rálátva haladunk tovább. Megpihenünk a Kohász presszóban. Elbúcsúzunk azoktól, akik itt szeretnék befejezni a tekergést.
Átkelünk egy kis vashídon a Salgó-patakon, mellőzzük a Szojka Ferenc stadiont, így érve a népszerű pihenőparkba, a Dolinkába. A Bányász-körút jelzését követve kezdjük meg túranapunk legnagyobb szintemelkedésének legyűrését. (210m) Az Acélgyár (SKÜ) fénykorában még kivilágított sípálya működött a hegyoldalban, ennek mára teljesen eltűnt nyomvonalán kapaszkodunk fel a Pécskő bazaltcsúcsára. A helyet valaha rablóvárként rettegték, ma kaptárkőként is ismert. A magaslatról ismét – immár sokadik – kilátásunkban gyönyörködhetünk, visszatekintve eddig megtett utunk helyszíneinkre is.
Leereszkedünk a kistestvérhez is, az 1923 őszén felrobbantott Hurka-Pécskőhöz, mely a beavatkozás következtében egy új, mégis szép arcát mutatja.
Ezután egy másik kuriózum következik: egy völgybe épült kilátó! Építője a torony helyének megválasztásával a neki oly kedves tájrészletet szeretné láttatni.
Gyalogtúránkat a Pintér-telepen fejezzük be.
Szükséges felszerelés:
bejáratott túrabakancs, túrabot a bizonytalan léptűeknek, elegendő élelem és folyadék
Powered by iCagenda