A Zöld Út Természetjárók Egyesülete nyílt gyalogtúrát hirdet 2022. január 29-ére, szombatra.

Találkozó 8.50-kor Salgótarján, Zagyvaróna, Mátyás király útja – autóbusz végállomásnál.

Minden felkészült túratársat szeretettel vár Vincze Gábor túravezető!

Indulás és utazás:

Körtúra! Az indulás/érkezés helyszíne Zagyvaróna, Mátyás király útja – autóbusz végállomás. Megközelítési lehetőség autóval vagy a 14-es helyijárati busszal, ami 8.05-kor indul Baglyasaljáról. Ez a járat nagyjából 8.25 és 8.35 között van a salgótarjáni Fő téren és 8.45 körül ér célba.

A gyalogtúra 8.50 és 9.00 óra között indul. A túra megközelítőleg 5,0 – 6,0 óra hosszat vesz igénybe.

Leírás:

A gyalogtúrát Salgótarján várossá avatásának 100 éves jubileumának szenteljük.

Utunk során legalább három kilátópontról szemlélhetjük madártávlatból Nógrád megye székhelyét!

Kiindulópontunktól még egy kilométert sem teszünk meg és máris az Őr-hegy varázslatos panorámát nyújtó homokkődombján találjuk magunkat. Már innen megpillantjuk a völgyváros házait. Látjuk az egykori erőmű holdbéli tájat idéző salakkúpjait, melyek alatt hamarosan elhaladunk. Az 1912-től működő erőmű melléktermékéből 60 év alatt halmozták fel a látványos „tornyokat”.

A Pintér-telepen áthaladva egy másik kuriózum következik: a völgybe épült magánkilátó! Építője a torony helyének megválasztásával a neki oly kedves tájrészletet szeretné láttatni (Salgó).

Nekirugaszkodunk a hegy oldalának, hogy a szuszogtató emelkedő után az 1923 őszén felrobbantott Hurka-Pécskő maradványait megpillanthassuk, mely a beavatkozás következtében egy új, mégis szép arcát mutatja.

Még mászunk egy „hangyabokányit” és ripsz-ropsz a Pécskő csúcsáról élvezhetjük a Medves-vidékének látványát! A bazaltcsúcsot valaha rablóvárként rettegték, ma kaptárkőként is ismert.

Az Acélgyár (SKÜ) fénykorában még kivilágított sípálya működött a hegyoldalban, ennek mára teljesen eltűnt nyomvonalán ereszkedünk a Dolinka – valaha patinás – pihenőparkjába, ahol aranykorában mini állatkert is működött!

Mellőzzük a Szojka Ferenc stadiont, átkelünk egy kis vashídon a Salgó-patakon és hamarosan az egykor szebb napokat megélt Kohász Művelődési Központhoz érkezünk. Ebben az épületben nyilvánították várossá Salgótarjánt 1922. január 27-én. Első polgármestere Förster Kálmán volt, aki 21 éven át töltötte be e tisztséget.

Itt elbúcsúzunk azoktól, akik szeretnék befejezni a tekergést, és folytatjuk utunkat a Salgó úti „kisjárdán”. A dicső múltra visszatekintő Acélgyár maradványaira rálátva haladunk tovább a hőszolgáltató gázerőműve mellé.

Következő hegyünk, amit meghódítunk, ember alkotta, mesterséges! A Kucord-dombra települt az acélgyári salakhegy, a „Brenz”. A hegy 1888-tól 1963-ig „épült”, a gyár fűtőanyag váltásáig. A „meddőhányóról” kitűnő kilátás nyílik a városközpontra és a környező hegyekre.

A Ferenc-telep szélső házai mellett jutunk fel a Gedőcz-tetőre, ahol szinte lapos, kényelmes sétaúton haladunk. Leereszkedünk a Ponyipuszta melletti Kútházhoz, ahonnan utunk utolsó felmenetén újra megpillantjuk az Őr-hegy másik arcát egy útmenti feszület mellett elhaladva, majd hamarosan célba érünk.

A túra közepes nehézségi szintű. Csak a meredek kaptatók okozhatnak gondot, kevésbé aktív túrázóknak is ajánlom, mert nekik kiszállási lehetőségük lesz a Salgó úton (kb. 6,5 km, 280 m szintkülönbség).

Vízvételi lehetőség nem lesz.

Ajánlott felszerelés a túrához: bejáratott túrabakancs; időjárásnak megfelelő öltözet; túrabot a bizonytalan léptűeknek, elegendő élelem és folyadék.

A túrán saját felelősségedre veszel részt!

Részvételeddel beleegyezel, hogy az esemény során készült fényképeket az egyesület vezetősége vagy tagjai a ZÚTE népszerűsítésére nyilvánosan felhasználhassák.

Minden felkészült túratársat szeretettel vár Vincze Gábor túravezető!