A Zöld Út Természetjárók Egyesülete nyílt gyalogtúrát hirdet 2024. február 3-ára, szombatra.

Találkozó Rónafalu, Rónarész autóbusz-megállónál 7.05-ig. A túra várható időtartama 6,0–7,5 óra.
Szlovákia területére lépünk majd át, ezért mindenki hozzon magával személyi azonosságot igazoló okmányt!

Mindenkit szeretettel vár Vincze Gábor túravezető!

További információk:

Indulás és utazás: A helyszín autókkal is megközelíthető, körtúra lévén a kiindulási pontra érkezünk vissza.
Autóbuszos megközelítés Salgótarjánból a 6.35-kor Istenmezeje irányába induló busszal. Visszafelé a 15.03-as buszt kell elérni.
A gyalogtúra Rónafalu, Rónarész autóbusz-megállótól indul 7.05-kor, várható időtartama 6,0–7,5 óra.
Szlovákia területére lépünk majd át, ezért mindenki hozzon magával személyi azonosságot igazoló okmányt!

Leírás:

A Medves-fennsík peremén kialakult pár település egyikéről, Rónafaluról indulunk neki gyaloglásunknak.
Éppen csak a bemelegítéshez lesz elég az a táv, mely megtételével hamarosan a Rónai-laposon találjuk magunkat, ahol a Mogyorósi-kilátó fatornyából bámulhatjuk a tájat. Persze, ha az időjárás is úgy engedi… Ha viszont engedi, akkor kedvenc tanúhegyeink sorából jónéhányukat üdvözölhetjük! A fennsíkon elterülő bazaltos vulkáni takaró mintegy kétmillió évvel ezelőtt terítette be a felszínt. Mai vastagsága 10 és 107 méter között váltakozik úgy, hogy az eredeti bazaltrétegből körülbelül már 300 méternyi lepusztult.
Átruccanunk az egykori bányásztelepülésre, ahonnan jó ideig a határsávot követjük.
Házak romjaihoz érkezünk. Tajtipusztának a pusztulását az 1920-as határmódosítás okozta. Csehszlovákiához kerültek az épületek, viszont az ide vezető út magyar terület maradt. Visszapillantunk még a Szilvás-kő hármashalmára. Innen – a Pál-kereszttől – ereszkedünk a Medvesaljára, a barkók földjére. A barkó eredetileg gúnynév, amivel később maguk a barkók is azonosultak. A Rima-völgyi földművelésből és nagyállattartásból élő református magyarok szemében a medvesaljai erdei állattartó katolikus egyet jelentett a barkóval.
A Gortva- és a Holló-patak által közrefogott hegygerincen erdők és kiterjedt kaszálók váltják egymást egyre ereszkedő utunkon. Feltűnnek a Cseres-hegység jellegzetes hegyei az alattuk megbúvó kis falvakkal.
A völgytalpat elérve Gömörország félreeső zugának egyik elfeledett rejtekében találjuk magunkat. Látogatást teszünk egy olyan titokzatos erdőbe, ahol a természet hangját értők hallhatják az évszázados fák meséit, a források csacsogó pletykáit a régmúlt ködbe vesző történeteiről. Akik ezt meghallják, kivételesnek érezhetik magukat! Ehhez viszont el kell feledni a terepi akadályokat, a süppedő talajt, havat, jeget, sarat, átázott bakancsot… Csak a szépet lásd!
Visszatérünk a Gortva-patakig, ennek mentén baktatunk a téli pihenőjét tartó Tajti-víztározóhoz. Ha lesz rá igény, besétálunk a faluba egy kis kocsmázásra. Ha nem, akkor egyből megtámadjuk a Tamáshegyi-kilátót. A fából ácsolt építmény nevével ellentétben egy kis dombtetőn trónol, viszont szép rálátást nyújt a vidékre. Még a közelben eredő Tarna forrásának a helyét is megpillanthatjuk. Az itt eredő patakocska 105 kilométert megtéve Jászberénynél már szinte folyóként torkollik a Zagyvába.
Vecseklő mellett újra a Medves platója felé fordítjuk arcunkat, és a meredeken induló Ickós-bércre kapaszkodunk fel. A bércet a mély horhosokban futó – már-már szurdoknak nevezhető homokkő árkokban – az Ickós- és a Vecseklői-patakok emelték ki. Amíg a réteken haladunk, vissza-visszanézve remek kilátásban gyönyörködhetünk.
Izzasztó emelkedőt gyűrünk le, mígnem elérjük az Ickós-kutakat (250 m szintemelkedés). A forrásokat valószínűleg a fennsíkon legeltető és az erdőben disznókat makkoltató állattartók foglalták. Meglátogatjuk mindkettőt, a felsőnél vízitündérekkel is találkozni fogunk! 
Már csak pár méter kapaszkodó, aztán a Domonkos-tetőtől ismét lazábbra vehetjük a sétát. Ide, Vecseklőpuszta helyére tervezte dr. Krepuska Géza medvesi kúriáját, mely aztán sosem valósult meg.
Ismét a Rónai-laposra tartunk, ahol érintjük a Réti (Kadlót)-keresztet. A feszület ezen a nyáron lesz 123 éves, a mellette álló gledícsia – azaz krisztustövisfa – pedig megközelítőleg 60 éves. Feltehetően szerencsétlenül járt bányászok emlékére hozták létre a mára ikonikussá vált helyet.
Hamarosan ismét Rónafalu kis utcáinak aszfaltját koptatjuk, majd bezárjuk a kört, elérjük reggeli indulópontunkat.
Reméljük, szép emlékekkel térhetünk haza! 

A túra a közepes nehézségi szintű. A gyaloglás hossza és egy-két meredekebb fel- és lejtmenet jelenthet kihívást, aktív túrázóknak ajánlom.

Ajánlott felszerelés a túrához: bejáratott túrabakancs, időjárásnak megfelelő öltözet, túrabot a bizonytalan léptűeknek, csúszásgátló a bakancsra (jeges terep esetére), váltózokni, elegendő élelem és folyadék.

A túrán saját felelősségedre veszel részt!
Részvételeddel beleegyezel, hogy az esemény során készült fényképeket az egyesület vezetősége vagy tagjai a ZÚTE népszerűsítésére nyilvánosan felhasználhassák.

Minden felkészült túratársat szeretettel vár Vincze Gábor túravezető!