A Zöld Út Természetjárók Egyesülete nyílt gyalogtúrát hirdet 2024. április 13-ára, szombatra.

Tájegység (helyszín): Karancs-vidék; Cserhát

Táv/szint: 11,8 km / +230; -300 m.

Indulás és utazás:

A gyalogtúra Salgótarján (Károlyakna), vízmű autóbusz-megállótól indul 9.15-kor, várható időtartama nagyjából 6 óra.

Az induló pont autókkal is megközelíthető, de mivel nem körtúra, azokért vissza kell térni! Gyalogosan a salgótarjáni vasútállomástól turistaúton (zöld sáv) 1,8 km.

Autóbuszos megközelítés Salgótarján, Főtér autóbuszmegállótól az innen menetrend szerint 9.00 órakor tovább induló 14-es jelzésű helyi járattal (Zagyvarónáról 8.45-kor indul.) Visszafelé Kishartyánból a Dózsa útról induló 16.04-es (ez a közelebbi), vagy a központból induló 15.32-es vagy 17.06-os buszt kell elérni.

Leírás:

A 2023-ban megújult „Szent László zarándokút” zöld jelzéseit követjük a kishartyáni Kő-völgyig, aztán letérünk megtekinteni a híres Kőlyuk-oldalt.

Az évek során nagyon elhanyagolt turistaút egy jelentős szakasza új nyomvonalra került. Őszintén szólva az áthelyezéshez nagyban hozzájárult, hogy a természetjárók is egyre ritkábban vették igénybe a mára már elavult egykori szép utakat. Reméljük, a jövőben sikerül ismét népszerűvé tenni ezt a turistautat.

A problémák a következők voltak a régi útvonallal:

Baglyasalja környékén a rendszeres falopások ritkították a felfestett jelzéseket, és sajnos ez a tendencia napjainkban is folytatódik. A további szakaszon, ha a turistának sikerült átverekednie magát a dzsungellé változott akácosokon és a Szánas-patak vízgyűjtőterületének mocsárvilágán, következett a húsbamaró kökényrengeteg. A Zatkótól a 22-es útig nem volt probléma, csupán a villanypásztorokra kellett ügyelni. Ha sikerült abszolválni a rövid, de életveszélyesen forgalmas főúton való rettegést a száguldó járművek mellett, utána következett a „legnagyobb falat”: a szeméttelep. Annak idején az útvonal megálmodói nem gondolhatták, hogy pár évtized után a kies Nagy-völgybe vezető gyalogút undorító rémálommá válik! Az egyre bővülő hulladéklerakó kerítése mellett, a terjengő bűzben kellett megküzdeni a feltörekvő akácossal és szederbokrokkal. Majd Kotyházától az udvarokból elszabaduló kutyák kíséretében egy hosszú aszfaltkoptatás következett Nyárjaspusztáig…

Az új nyomvonal sem tökéletes, de százszorta jobban szolgálja a kikapcsolódást a természetben! (Ennek első szakaszát járjuk be először, melynek folytatására májusban kerül sor Noszky Zoltán vezetésével tovább Szentkútig.)

Eleinte még „aszfaltozni” fogunk, 800 métert teszünk meg bitumenen, de a Mezei útról való kilátás talán feledteti ezt a kis kellemetlenséget és a meredekséget.

Végre belépünk az erdőbe. A Hosszú-bércről újra megpillantjuk a Karancs sziluettjeit. A Salgótarján és Etes földjeinek határán húzódó bércet járjuk egy jó darabig. Váltakozó összetételű vegyes erdő szegélyezi utunkat, fülünkben madárdal és túratársaink csacsogásának hangjai vegyülnek. Az Eperjes-hegy csúcsa utáni lejtmenetnél egy kissé dzsindzsásabb szakasz vár ránk, de jó turista jól veszi az esetleges akadályokat!  Higgyétek el, sokat dolgoztunk ennek az akkori „nemszeretem” szakasznak a járhatóságán. Újra széles földútra váltva rövid, de velős emelkedő után túránk legszebb körpanorámája vár ránk!

A Felső-Szánas kopasz dombjairól páratlan körpanoráma nyílik! Tiszta időben a Mátra, Cserhát és a Börzsöny hegyvonulatai tárulnak szemünk elé.

Újra bevesszük magunkat az erdőbe, bő két kilométert sétálunk a Szénégető-hegy nyergéig. Itt van az új kiágazás a Gorkij-telep felé. Amúgy esős idő után igencsak sárdagasztós ez a szakasz, de megoldható, kerülhető. Egy fiatal erdőrészt követően a legelőkön ismét pazar kilátás vár ránk. A tipikus cserháti táj zöldellő dombjai hatalmas nyugalmat árasztanak.

Meredek rövid lejtőn érjük el a forgalmas 22-es utat. Figyelmesen átsurranunk rajta. A Ménes-patak állná utunkat a továbbiakban, de büszkén mondhatom, hogy egyesületünk erős kis fahidat emelt felette, így akadálytalanul átkelhetünk!

A patakot kis idő múlva mellőzve egykori zártkertek és legelők mellett haladva érkezünk a Kő-völgyi-elágazáshoz. Az útjelző tábla iránymutatása szerint a zöld négyzet jelzést választva jobbra tartunk. Pár perces sétával elérjük a nevezetes Kőlyuk-oldalt.

A védett területen szép feltárulásban láthatjuk az oligocén tenger üledékét. A mintegy 30 millió évvel ezelőtti tenger parti sávjában halmozódott fel a néhol különleges formát mutató sárgásbarna, nagy kvarc tartalmú homokkő. A kőzet alsó része keményebb, sötét színű, még a felső egyharmada világosabb és lazább szerkezetű, benne kavicsos rétegek is vannak. Ebben a világos színű rétegben cápafogakat is találtak.

A megközelítően 300 méter hosszú és mintegy 30-40 m magas kőzetfal legmeredekebb részén – valószínűleg egy lazább üledék kimosásával – természetes üreg keletkezett, melyet mesterségesen mélyítettek tovább. A tatár- és törökdúlás idején menedékhelyül szolgált a helyieknek, valamint a XIX. század végéig remeteéletet élő szerzetesek is lakták az üregeket.

Itt biztosan elidőzünk egy ideig.

Innen 20 percen belül elérhető utunk végpontja Kishartyánban, a Dózsa úti buszmegálló.

Ezek után jó pihenést kívánok!

A túra könnyű nehézségi szintű. Egy-két meredek fel- és lejtmenet tarkítja az útvonalat, de kevésbé aktív túrázóknak is abszolválható.

Ajánlott felszerelés a túrához: bejáratott túrabakancs, időjárásnak megfelelő öltözet, túrabot a bizonytalan léptűeknek, elegendő élelem és folyadék.

A túrán saját felelősségedre veszel részt!

Részvételeddel beleegyezel, hogy az esemény során készült fényképeket az egyesület vezetősége vagy tagjai a ZÚTE népszerűsítésére nyilvánosan felhasználhassák.

Minden felkészült túratársat szeretettel vár Vincze Gábor túravezető!